F. Deákné Balla Adrienn

NŐK

Másik csoport:

A női mell fenti, úgynevezett funkcionális szerepe mellett, egy másik fontos szerepe a szexualitásban kialakult szerepe.

Külső nemi jelleg, tehát a szemmel látható nőiességet fejezi ki.

Mikor megfogan az apró petesejt, és elkezdi csodálatos átalakulását, megvalósulását itt a földi létben, már eldől, hogy férfi vagy női testté alakul. Látszani még nem látszik, csak később fejlődnek ki azok a testtájak, ami egyértelműen jelzi a nemét.

Milyen érdekes. Amikor a leány-gyermek megszületik, felöltözve egyértelműen nem látszik, hogy ő fiú vagy lány. Ha fiús ruhákba öltöztetik, még könnyen meg is tévesztheti a környezetét.

De el jön azaz idő, amikor már egyre szembetűnőbb a változás, a jel, hogy ő a női nem csoportjába tartozik. Ez azaz idő, amikor a mellek el kezdenek fejlődni és kidomborodnak a mellkas vonalából.

Amikor egy családban az első szülött gyermek leány, előfordul, hogy ő tudat alatt nagyon meg szeretne felelni a régi tradícióknak, miszerint minden „normális” család első szülött gyermeke: fiú.

Hallottunk már arról is, hogy a szülők, mikor gyermeküket várták már eldöntötték:

 „Bárcsak fiú lenne vagy bárcsak lány lenne.”

„ Nekem nem születhet más, csak lányom/fiam.”

 „A fiúknak a mai világban sokkal könnyebb az élete, mint a lányoknak.”

Ezek a gondolatok, kijelentések bizony nyomot hagynak az energiatestben és bizonyos zavarokat is okozhatnak.

Mielőtt most azt mondaná Kedves Olvasóm, hogy ez márpedig hülyeség, gondolkodjon csak el: Váltott-e már ki önben valamiféle reakciót egy másik egyén negatív vagy pozitív megjegyzése? Érezte-e a belsejében elinduló indulatot, akár harag, akár öröm formájában? Ugrott-e össze e gyomra, alakult-e ki gombócérzés a torkában vagy szorult össze az ökle egy kijelentés hatására?  Hallott-e olyan dologról, hogy egy rossz hír hatására, valaki összeesett, szívrohamot kapott, fájdult-e már meg a feje, egy váratlanul kialakult helyzet miatt?

Hasonlóan, amikor megdicsérnek, vagy jó hírt kapunk, elindul egy érzés valahol ott legbelül, mintha apró pillangók repdesnének a szívünk körül, melegség jár át, vagy jóleső borzongás fut végig a gerincünkön. Ha addig fáradtnak érezte magát, úgy érezte, kicsattan a tettvágytól, újabb tervek, célok kezdtek el körvonalazódni elméjében, mely újabb és újabb érzelmi és testi változásokat idéztek elő belsejében.

Ezek a változások nincsenek fejlettségi fokhoz kötve. Ugyanúgy kialakulnak a még fejlődő magzatban, mint a 90 éves emberben.

Az érzések, ha folyamatosan újra és újra megjelennek, testi tüneteket produkálnak, majd elváltozásokat okozhatnak egy adott szervben.

Egy nem éppen jól funkcionáló házasságban is előfordul, hogy a várandós nő azon imádkozik, milyen jó lenne, ha gyermeke fiú lenne! Bízván, hátha ezzel jobbá tehetné kapcsolatát, mintegy bebetonozná helyét a férfi mellett, mint : Feleség.

Egyetlen egyre nem gondol: Egy rosszul működő kapcsolatot a gyermek nem hoz rendbe.

Több okból sem:

-          egyik: nem az ő feladata. A gyermek a kapcsolat gyümölcse.

-          másik: valószínű a kapcsolat azért romlott meg, mert a nő és férfi nem fordított egymásra kellő figyelmet, nem reagált a jelekre. Amikor a családba gyermek születik, a nő figyelme szinte teljesen a gyermek felé fordul, hiszen az embergyermek olyan védtelen, kiszolgáltatott, élete teljesen az ő szüleitől függ. Édesanyja táplálja. Mit lát a férfi: jött valaki, aki egy időre elfoglalta azt a testi közelséget a szeretett nő mellett, amit addig ő birtokolt, emiatt háttérbe szorítva érzi magát. Egyáltalán nem kapcsolatépítő egy gyermek születése és az azt követő néhány hónap.

Lehet, hogy valaki azt mondja:- „De igen.”

Lehet, de azért tudatosan tett. Abban biztos vagyok, hogy ezt a „-De igent”nő mondja.

Férfiak nem így érzik.  Egyébként az érzés normális, csak helyén kell kezelni, de erről is fogunk később beszélni.

Az is előfordul, hogy a leánygyermek tudatosan szeretne Édesapja jó „fia” lenni. Fiús játékokkal játszik, leül apja mellé focimeccset, autóversenyt nézni, érdekli a horgászat, apja minden rezdülésére reagál. Később bő pólókban, laza nadrágban, haját elrejtő sapkákban jár. Focizik, fiúkkal lóg.

 De az idő telik, hamarosan megérkezik az idő, amikor menthetetlenül nővé válik. Ha nagyon „ellenkezik”, esetleg késik a menstruációja, vagy rendszertelen, ha megjön, óriási fájdalmakkal, rosszullétekkel jár.  

De bizony egyéb jelekkel is kopogtat a női oldal: el kezd nőni a mell, ami bizony látszik.

Jó esetben, ekkor tudatára ébred a nőiesség pozitív oldalának, és örömmel fedezi fel a női oldal előnyeit.

Ha mégsem, el kezd „árral szembe”úszni. Mindent elkövet, hogy a jeleket eltüntesse: el kezd diétázni, koplalni, majd az anorexia tünetei is beköszöntenek: A véznává fogyott lánynak szinte „eltűnnek” a mellei, a hiányos táplálkozás miatt szünetel a menstruáció.

Látszólag újra édesapja fia lett.

De milyen áron? Mit veszít ezzel? Akkor éppen nem számít, csak az, hogy megvalósítja a szülei álmát.

Kedves Szülők!

Ha a fenti „tüneteket” észlelik gyermekeiken, fontos, hogy szakember segítségével tárják fel az érzelmi hátteret, hogy rendeződni tudjon.

 Egy fel nem dolgozott, korábbi anorexiás történet, egy évekkel későbbi szerelmi csalódás akár mellben történő elváltozásokhoz vezethet. Hiszen amíg kislánykoromban elég volt nem enni, máris kisebb lett a mellem, addig egy érett nőnél, amikor a hormonok már igen látványossá tették a dolgukat, egy mellben előidézett változás (ciszta, daganat), kellhet ahhoz, hogy egy műtéti beavatkozással „kisebb” legyen a mell. Pedig akkor már nagy valószínűséggel ezt egyáltalán nem akarnám.

A változást (ciszta képződést) előidézheti a csalódás utáni: „Na ugye megmondtam, hogy nem jó nőnek lenni. Érzelmi, gondolati megnyilvánulás is elindíthatja.

Folyt.köv.

                                           NYELVISKOLA – MÁSKÉPPEN

ISMERJE MEG ÖN IS TESTE ÉPÍTŐELEMEINEK NYELVEZETÉT

ÉS A BETEGSÉGEK LELKI HÁTTERÉT

NŐK

Mell: A női mell betegségeinek lelki okát 2 fő csoportra oszthatjuk.

 Egyik csoport: az anyasággal kapcsolatos, a táplálás, védelem, összekötő kapocs az anyával.

 A csecsemő mellről való táplálásakor egy bensőséges kapcsolat alakul ki- vagy folytatódik- a baba és az anya között. Ez egyes esetekben túlságosan szoros kötelékké alakul.

Mellben alakulhat ki elváltozás, amikor a nő nem képes elengedni növekedő gyermekét. Nehezen engedi közösségbe, majd később kamasz gyermekét folyamatosan ellenőrzi –elektonikus póráz(telefon).

Később, nem engedi vidéki iskolába, mondván: „Ne kelljen szegény gyereknek korán kelnie, utazgatnia”.

Majd fokozottan ellenőrzi baráti, szerelmi kapcsolatait, szélsőséges esetben féltékenységi jeleneteket rendez, kritizál.

Kedves Hölgyek!

A gyermek a szerelmi kapcsolat gyümölcse. Nem a tulajdonunk.

Azért, mert szülővé is vált az a nő és férfi, nem szűnhetett meg a szerelem, a férj-feleség viszony. A férfi nem csupán megtermékenyítő egyed, majd családfenntartó. Ne zárjuk ki őt a szeretet közösségből.

Sok esetben megfigyeltem: fényképek időrendi sorrendben: szerelmespár, esküvői kép, majd anya-gyermekkel fotók, csak a háttér változik. Hová tűnt az apa, a férj, a társ a képről?

Abban az esetben, mikor a férj kirekesztődik a kapcsolatból egyfajta közös energiamező lazul meg. Ezt az energiamezőt szimbolizálja a karikagyűrű.

Az élet rendje, hogy a gyermek azután, hogy segítettük őt tervei megvalósulásában, kirepül a családi fészekből.

 Igen, ez egy elválás, egyfajta öröm és gyász keveréke. Ezt a gyászmunkát el kell végezni.

A gyermeknek is kezdődik-folytatódik az élettörténete és a szülők életének is folytatódnia kell. Hiszen nem voltak mindig szülők.

 Volt idő, amikor csak szerelmespár voltak. Azóta sok víz lefolyt azon a bizonyos Duna nevű folyón. A két ember érettebb, bölcsebb és mélyebb érzésekkel teli szerelemben folytathatja a kapcsolatát. Újra egymásra figyelhetnek, megvalósíthatják azokat a terveket, amiket régebben esetleges éretlenségük miatt nem valósítottak meg.

 Mi történik abban a kapcsolatban, ahol a karikagyűrű által is jelképezett egység már esetleg évek óta meggyengült?

Az anya még erősebben kapaszkodik a gyermekébe, úgy érzi, társra van szüksége. De a gyermeke, arcát már egy másik irányba fordítja.

 Ránéz a nő a párjára, ekkor veszi észre, hogy a másik fél, aki – miközben az évek elrepültek- megváltozott. Mintha egy ismeretlen, idegen ember élne mellette. Az évek során elmaradtak a meghitt, egymást erősítő beszélgetések. A két ember az elmúlt időszakban - jó esetben - gazdasági dolgokról beszélt, a gyermek érdekeiről, még rosszabb esetben semmiről.

 Reggel, amikor csörgött az ébresztő felkeltek, robotolni kezdtek, majd este, kimerülten ágyba zuhantak. Majd holnap beszélgetünk… mondták.

 A holnap elmúlt, a holnap, amikor újra egymás felé fordultak 18 év múlva jött el.

A gyermek kirepült… Hirtelen sok szabad idő lett… De ki ez az ember mellettem… miről beszélgessek vele, hol kezdjem…minek?...

De az ember társas lény, a hiány, az igény ott van. Ha tartósan erre a hiányállapotra hangolódik rá, alattomosan a testben is kialakulnak a változások, ciszták, daganatok formájában, a mellben.

Társas lény

A városi újság egyik cikkében az cikk írója hosszú sorokban méltatlankodik, hogy hiába a többcsatornás tévéadás lehetősége, kapcsolgatva a csatornák között egyre elkeserítőbb és reményvesztettebb állapotba juthat, aki ezt a tevékenységet űzi.

 Hogyan is lehet ezt a depresszív állapotot orvosolni? Nézzük csak…

 Első lépésként, amikor már többszöri alkalommal végig kapcsolgattuk az összes csatornát, amikor érezzük az első negatív tüneteket: mint türelmetlenség, felháborodottság, bosszankodás, ne adj Isten, káromkodás, a műsor szerkesztői felmenőinek sértegetése, már döntsünk:

Jól akarom érezni magam!

Toljuk el a problémát magunktól. Vegyük észre, mi mást is csinálhatnánk e helyett?

Szakítsuk el a tekintetünket a képernyőtől és pásztázzuk végig azt a helyiséget, ahol éppen tartózkodunk. Hátha találunk egy személyt, akivel felvehetnénk a kapcsolatot és értelmes kommunikációba kezdhetünk. Segítségképpen ez a személy lehet: házastársunk, szerelmünk, gyermekünk, édesanyánk, Édesapánk.

Figyeljünk rá, kérdezzük meg tőle: - Milyen napod volt ma?

 Közben tágítsuk ki a figyelmünket, és vegyük észre, mivel foglalatoskodik éppen. Lehet, hogy vacsorát készít, esetleg kérdezzük meg. – Segíthetek-e valamiben. Sőt, aki már magasabb szinten jár az együtt elvégzendő feladatokban, akár önmagától is rájöhet, hogy hogyan is kapcsolódhat be a társa által végzett tevékenységbe, oly módon, hogy az mindkettőjük legnagyobb örömét szolgálja.

Előre figyelmeztetem: kellemes meglepetés érheti!  Készüljön fel rá, hogy párja meleg tekintettel nyugtázza az Ön figyelmességét, és miközben készül a finom vacsora, ebéd ( ide mindenki az éppen aktuálisat helyezze be), a napi történetek élménypatronai kellemesen megbizseregtetik a szívük környékét, és az összetartozás bársonyossága körülöleli, mint egy láthatatlan köpönyeg, kizárva a környezet minden problémáját.

Ha a pásztázó tekintete a szőnyegen magányosan játszó gyermekére téved éppen, jusson eszébe, amikor Ön is ennyi idős volt. A gyermeki énje pontosan meg fogja súgni, mit is kellene tennie: Lehet, hogy csak odamenni és végigsimítani gyermeke kócos buksiján. Vagy lehasalni mellé és az ő szemszögéből tekinteni a világra. „ Hogy vagy, fiam/lányom?

Majd ebből a gyermeki nézőpontból végighallgatni, hogy: Kata elvette a játékát, Laci és Peti kiközösítette őt a játékból, vagy a Tanító néni őt nem szólította fel, pedig annyira jelentkezett, még talán le is szidta azért, mert türelmetlenségében felszólítás nélkül bekiabálta a jó választ.

Igen, ott, lent a szőnyegen, hasalva, az állat tenyérbe támasztva hallgatni gyermekünk sztoriját a múltból emlékképek ködfátyolán át, talán könnyebben tudjuk megérteni és átérezni gyermekünk problémáját. Így talán ebből a szemszögből hiteles és segítő válaszokat adunk majd neki.

 De pásztázó tekintetünk összekapcsolódhat idős szüleink tekintetével is, akik a fotel biztonságot adó ölelésében, jobb híján, régmúlt idők aktív történeteiben kalandoznak. Akár egy másik fotelt odahúzva osztozhatunk élményeikben, mellőzve a : „Ugyan, papa, hányszor meséli még el ezt a történetet” – kifejezést.

Ha megadjuk magunknak azt a lehetőséget, hogy hagyjuk, bennünket is magával sodorjon az éppen aktuális történet, felismerhetjük szüleinkben, nagyszüleinkben önmagunkat. Azokat az átöröklött tulajdonságokat, amelyek már sokad íziglen erősítették családunk jellemét.

Vagy netán egyedül vagyunk a lakásban?  Lépkedjünk oda a könyvespolchoz és emeljük le kedvenc könyvünket és lapozzunk bele, hívjuk meg barátainkat egy beszélgetésre, nyissunk kifelé.

 Ezek a tevékenységek arra ösztönöznek, hogy éljünk.

Vegyük tudomásul: Társas lények vagyunk, gondolkodó, érző emberek, akiknek érdemes kapcsolatban lenni önmagukkal, a környezetükkel.

Nem pedig zombiként a televízió képernyőjére tapasztott szemmel várni, hogy az idő elszálljon felettünk.

2011. erre figyelmeztet bennünket.

 A DÖNTÉS MINDENKINEK A SAJÁT KEZÉBEN VAN.

Nosza, kezdjük el. Most. Élményekben gazdag, Szép estét kívánok, mindenkinek!

Adry

A kapott levél hosszú, így pár sort idézek belőle:

"Eddig a családomért a családomnak éltem,segítséget soha senkitől nem fogadtam el.
A gyerekeim felnöttek, a férjem hozzászokott hogy ő a 3. gyerek szerepét töltötte be, mondhatnám akár így is. Kezdtem vágyni egy másik életre,és úgy gondoltam ezzel a családdal, környezettel és körülményekkel nem valósíthatom meg. Nem volt konkrét elképzelés csak valami más legyen.Mivel támogatást nem kaptam tölük, hirtelen döntéssel beadtam a válópert, ami rosszul érintett mindenkit.A gyerekeim nem tudják elfogadni azt hogy ami eddig idilikusnak tünt miért kellett felrugnom.A feszültség nőtt közüttünk, ma már elköltöztem albérletbe, napi veszekedések miatt
Mindenki támad és lejáratás folyik ellenem."

Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával!

Már egy jó pont, hogy belátja, az életét fenekestül felforgatta.

Amikor az ember kész arra, hogy a problémájára megoldandó feladatként tekintsen, megtette az első lépést a változás felé.

Az Ön életfeladata, hogy megfelelően kommunikáljon. Kommunikációval oldja meg a feladatait. A kommunikáció közé tartoznak: beszéd, írás, gondolatok(belső monológok is).

Azt látom, hogy Ön nagymértékben a gondolatokat helyezi előtérbe. Főleg, amikor olyan dolgokat kell megoldani, amik mélyen érintik.

Belső monológokkal elintézi a dolgokat, gondol valamit, majd kitalálja, hogy erre a másik mit felelne, majd erre is válaszol. A végén, mivel felhalmozódik egy csomó negatív érzelem, abból a negatív érzelemből, gyakran sértettségből cselekszik.

Miért hiba ez?

Először is: nem tudunk már fejével gondolkodni. Főként ha az ellenkező nemről van szó. A nő csak nőként, a férfi csak férfiként tud gondolkodni. És ez így van jól. Tehát, ha mondandónk van, mondjuk ki, majd ő válaszol a maga módján.

Amikor a belső monológgal megalkotunk egy téves párbeszédet, ami indulatot váltott ki megalkotójából, ez meggondolatlan lépések sorozatát indíthatja el.

 A leveléből azt olvasom ki, hogy Ön a családjával nem rendezte a kapcsolatát. Pedig addig az új kapcsolatok csak bezavarnak, amíg a régi nincs tisztázva, úgy, hogy mindenki értse, miről van szó és ne legyen benne megbántás.

 A gyermekei mindig a gyermekei maradnak. Ha elszakad tőlük, olyan, mintha a fa egyik élő, gyökereiből kinövő ágát eltávolítják. Miért szeretné a gyermekei gyökereit elvágni? Miből fognak akkor ők táplálkozni, tapasztalatot gyűjteni?

 Látom, hogy Ön arra hajlamos, hogy túladja Önmagát. Ez azt jelenti, hogy még akkor is szolgál, amikor az már Önnek nem esik jól. De ezt a képességet éppen azért kapta, hogy odafigyeljen: Addig szolgálok, amíg nekem is jó. Tehát: megfőzöm az ebédet, de együtt terítünk meg hozzá. Vagy én megfőzök, a többiek elmosogatnak. Én kiteregetem a mosott ruhákat, majd mindenki leszedi és elpakolja a sajátját, és még sorolhatnám. Biztosan hallotta ezt a mondást: „Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.” Önre ez fokozottan érvényes.

Ha nem közli a környezetével, hogy hol van a határ, ők ezt nem találják ki. Mivel a tulajdonságai között ott van a szolgálat, nem is veszik észre maguktól, mikor van Önnek elege. Viszont a felhalmozott feszültségekkel az elmúlt évek bántásait felemlegetni szintén nem szerencsés, mert a másik fél nem tud érdemben rá válaszolni, mert már nem emlékszik olyan tisztán az eseményekre.

Tehát, szedje össze a gondolatait, érzéseit. Üljön le, akár egyesével a családja tagjaival és mondja el, mi meddig volt jó és hol romlott el. Nem biztos, hogy a gyereket is ki kellene önteni a fürdővízzel.

Emlékezzen vissza, miért is szerette meg azt a férfit, akinek a felesége lett. Emlékezzen a pozitív dolgokra. A szerelmet ápolni kell, mint a virágos kertet.

Egy új kapcsolatban ugyanezek a dolgok újra elő jönnek. Meddig fog akkor menekülni?

A helyes kommunikáció: megfelelő időben beszélni, és a megfelelő időben hallgatni. Nem felcserélni a kettőt!

A névválasztásához:

A névenergia azt tükrözi, hogy Ön mozgalmasságra vágyik. Megváltoztatható egy név, de ott van a szabad akarat. Ha nem teszek azért, hogy boldog legyek, nem történik semmi.

 Másik dolog: Ha úgy dönt, hogy teljesen megszakítja a kapcsolatot a férjével, miért akarja megtartani az ő nevét?

A férjének vezetéknevének névenergia az ő családjának az energiamintázatát hordozza. Ezzel az egész család energiamintáját viszi tovább a saját életében.

Ha ezt jónak tartja, akkor mi a probléma a férfival, mint személlyel?

Tehát Hölgyem: az Ön esetében a kulcsszó a megfelelő kommunikáció és az adok-kapok egyensúly megtartása.

Hinni Önmagában, megalkotni a célt: Mit is akarok valójában?

Továbbra is várom az Önök kérdéseit: egészség, párkapcsolat, gyermeknekvelés és egyéb témákban. A kérdéshez kérem az Ön nevét, születési idejét: év, hó, nap. Ha a kérdés nem csak Önnel kapcsolatos, hanem gyermekével, párjával a pontosabb válaszhoz kérem adja meg az ő szül. adatait is. A kérdéseket az adry@lelkiegyensuly.hu emailre kérem. A választ itt a blogban és emailben is elküldöm Önnek. Amíg megtartja magának a problémáit, csak az Öné, amikor megosztja másokkal, ezzel másoknak is segít. hiszen mások rájönnek, hogy "Nahát, nem csak nekem vannak ilyen dolgaim?"

Nőnek születtél

1.rész

„… És monda Isten: Teremtsük embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”  

( Bibliai teremtéstörténet, Mózes első könyve)

Mit jelent a mai világban Nőnek lenni? Miért születtél nőnek? Miért jó, hogy nőnek születtél?

Időnként hallani ezt a megjegyzést: „Ma egészen mások a női feladatok, mint régen, mint mondjuk Dédanyáink idején. Összekeveredtek a szerepek, egyre több nő végez „férfimunkát”, vállalja fel a családfenntartó szerepét, él elváltan és gondozza, eltartja egy vagy több gyermekét.

Vagy: a felgyorsult világban nem lehetséges, hogy egyszerre legyek vonzó szép nő, logikusan gondolkodó üzletasszony, háztartási alkalmazott, pénzügyi szakember és még sorolhatnám a felhozott érveket.

Ezek az érvek nem mások, mint elterelő hadművelet.

Abban segítenek, hogy megszakítsa a kapcsolatot önmagunkkal, ezáltal szétesetté, bizonytalanná, kapkodóvá, kétségbeesetté válhatunk.

Az a szerep, amibe beleszülettünk,- jelen esetben a NŐ-i szerep- abban a pillanatban, amikor megfogantunk a sejtjeinkbe kódolódott. 9 hónap volt rá, hogy azáltal, hogy a testünk fejlődött és egyre inkább láthatóvá vált a nemi hovatartozásunk, a lélek is ráhangolódjon arra a feladatra, ami itt a külvilágban vár rá.

Ez a kód mindenkorban ugyan az. Ősi. Ez a kód volt benne az őseinkben, ott van a jelen emberében és ott lesz a jövőben is. Ez a kód az eredetből származik, az ősi tiszta forrásból.

Olyan speciális, ami az idő folyamán sohasem avul el, nem koszolódik, és nem deformálódik.

A nőiségünkhöz való negatív hozzáállásunk az, ami látszólag torzíthatja.

De a valóságban mégsem torzítja el.

Példa: biztosan Ön is járt már a vidámpark elvarázsolt kastélyában. Odaállt a torzító tükör elé és önmagát – a tükörtől függően- kicsinek, nagynak, kövérnek, pálcikavékonyságúnak látta. De ezáltal a valós testalkata is megváltozott? Ugye, nem.

Nos, a példánk alapján: A nőiség, mint tiszta forrás a valós testalkat, a negatív hozzáállás pedig az elé tartott, torz tükör. Ezen keresztül nézve a tiszta forrást eltorzítva érzékeljük, ami persze rossz érzéseket, gondolatokat váltanak ki.

Ha helyesen akarunk tenni, akkor nem a torz tükör mögötti alakot kezdjük alakítani a kényünk-kedvünk szerint, hanem a tükröt emeljük el az alak elől.

Bizony, sokan a tükrön keresztül nézve ítélik meg a pillanatnyi helyzetüket, és vonják le a téves következtetésüket. Majd továbbra is a torz tükrön keresztül manipulálják önmagukat sokszor éveken keresztül. Csodálkoznak, hogy a közérzetük nem hogy javulna, egyre rosszabb-és rosszabb lesz.

A rossz hangulat egy idő után kellemetlen tünetekké módosul végül pedig akár testi vagy szervi elváltozás alakul ki és megjelenik a betegség mintegy visszajelzésként.

Mit tegyek, hogy ez ne következzen be, vagy hogyan szüntethetném meg? –kérdezik most sokan.

A torz tükröt mindenki saját magának tette oda, ezért csak saját maga távolíthatja el onnan. Nem érdemes a felelősséget áthárítani sem a Sorsra (Istenre), sem a neveltetésre, sem a férjre, anyósra, főnökre, a férfiakra, a nőkre, a szegénységre, gazdaságra stb.

Miért jó felvállalni a pillanatnyi helyzetet?

Amit én rontottam el, azt én helyre is tudom hozni.

Ha azt mondom: „Én nem tehetek a kialakult helyzetről, a külső körülmények áldozata vagyok.”  Ebben a pillanatban adtam ki a saját életem irányítását a kezemből. Amit már rontott el, azt én hogyan hozzam helyre? ( Ez az elképzelés is torz tükör kategória).

Az előfordulhat, hogy valaki nekem mutat egy torz tükröt, de én döntök, hogy elhelyezem-e azt a saját forrásom előtt.

Példa: A legjobb barátnőm éppen tegnap csalódott a barátjában és keserűen megjegyezte: „Minden pasi szemétláda.”

Nos, ez egy nekem felkínált torz tükör.

Itt a választásom lehetősége:

-         Vagy buzgón bólogatok, és azt mondom: „Az élet már csak ilyen, vesszen minden pasi.”  Ebben a pillanatban önként és dalolva elfogadtam ezt a torzító tükröt és az agyam már kutat is a múlt fel nem dolgozott emlékeiből, mintegy alátámasztandó a fenti állítást.

A testemben kialakul egyfajta ellenállás, bosszús hangulat képében, amit az első felém közeledő ártatlan hímnemű egyedre zúdítok. Ezt ő a maga módján hárítja, amit én persze a torz tükör mögött már támadásnak veszek egyre mélyebbre és mélyebbre kerülve ennek a lehetetlen szituációnak sejtelmes bugyrába.

Veszély: van, aki már évek óta ebben a sejtelmes bugyor belsejében kavarog.

-         Vagy választhatom ezt a verziót is:

-         Eltolom magamtól ezt a barátnőm által felkínált torz tükröt, miszerint: „Minden pasi szemétláda.”

Ebben a pillanatban agyam máris kutat a múltban átélt pozitív és feldolgozott negatív élményeim között. Ezáltal én egyre inkább azt érzem, a pasik természetesen szintén emberből vannak, érzelmekből, gondolatokból és nem utolsó sorban fizikai testből összegyúrt hús-vér emberek, akik a fent említett összetevőik előnyeit és hátrányait egyaránt működtetve kiegészítik az én hasonló felépítésű személyiségemet.

Ez erőt és még egy csomó pozitív érzetet ad, mintegy biztonságban érezhetem magam.

Ennek a verziónak a választásával még egy lehetőséget kapok: Segíthetem barátnőmet kikeveredni a saját sejtelmes bugyrából.

Igen, és akkor még tegyek, hogy ez ne következzen be, vagy hogyan szüntethetném meg? –kérdezhetik még türelmetlenebbül.

Amikor megfogantunk és megszülettünk egy speciális csomagot kaptunk, mint egy szerszámosládát, amiben megtalálható szerszámok, eszközök segítségével boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus életet élhetünk.

Ebben csak olyan eszközök vannak, amikből profitálhatunk, az előnyünkre szolgálnak.

Ezek az eszközök:

-         A nőiség archetípusa, (erről részletesen írok)

-         férfiaknál a férfi archetípusa (erről is írni fogok, a férfinak születtél részben)

-          annak a családnak a génállománya ahová megszülettünk,

-          a nemzetség génállománya archetípusa, felfogása ahová leszülettünk,

-          a testalkatunk,

-          a karakterünk. ( A karakterbe tartoznak a jó és rossz tulajdonságaink, gondolkodásmódunk, a fizikai dolgok, érzelmek és gondolatok megoszlási aránya, másképpen a felfogás a dolgokra való reakciók, a viselkedés stb.)

-         születési dátumunk

-         horoszkópunk ( nem arra gondolok, amit az újságokban lehet olvasni, hanem a saját személyre szabott, radix alapján meghatározottra)

folyt. Köv. még a héten, hogy legyen min gondolkodni a hétvégén J

Figyelmébe ajánlom a www.lelkiegyensuly.hu honlapot

Ha személyre szabott kérdése vagy problémája van az adry@lelkiegyensuly.hu e-mail címre kérem elküldeni. Ha a kérdése személyes, kérem a kérdéséhez írja oda az Ön születési dátumát ( év,hó,nap), illetve egy jeligét. A választ nyilvánosan fogom megadni a blogomon keresztül. Gondolja el: ami Önnek probléma másnak is az. A válasszal másnak is segítünk. Köszönöm. Adry

Mindannyian hallottuk már: A test a lélek temploma.  

De miből is állok valójában? Hiszen van testem, de vannak érzéseim és azok az időnként megállíthatatlan gondolatok…

Melyik is vagyok valójában? Ugye Önnel is megtörtént, hogy amikor fájt a foga,  a feje, hasa vagy begyulladt a körömágy, teljesen eluralta a fájdalom érzése. Szinte semmi másra nem tudott figyelni, a testében érezte a fájdalmat, ami rossz közérzetet, negatív érzelmeket generált és a gondolatai is folyton a fájó terület körül jártak?

Ezek határoznák meg az egészségemet? A testem, az érzéseim és a gondolataim? A válasz: igen, nagymértékben függ ezek jó és rossz állapotától.

Éljük az életünket. Történnek velünk jó és kevésbé jó dolgok, időnként pedig nagyon rossz dolgok is. Ezek a történetek elraktározódnak bennünk. Nem csak az agy sejtjeiben és az elménkben, hanem a testünk sejtjeiben. Olyan, mintha a szerveinknek külön memóriája lenne, amiben történetek, az általuk kiváltott érzelmek tárolódnak.

A kínai gyógyászatban ezeket a negatív érzelmeket, és azt, hogy melyik szervet milyen negatív érzelem blokkolja pontosan meghatározták, sok évszázad megfigyelései alapján. Milyen érdekes: akármilyen századot írunk is, bármennyire fejlődjön is a civilizáció az ember alapvetően ugyanúgy reagál bizonyos dolgokra. Csak a hozzáfűződő történet egyedi, személyre szabott.

A betegség folyamata a következő:

- történik velünk valami, ezek a dolgok érzelmeket, gondolatokat váltanak ki belőlünk. Ezek a gondolatok, érzések a megfelelő testterület bizonyos sejtjeiben elraktározódnak. Ha ezek az élmények negatívak és nem söpörjük ki őket, amikor újra hasonló dolgok történnek velünk ez a sejtben/sejtekben elraktározódott élmény életre kel, tüneteket okoz, majd később esetlegesen a sejt alkotórészeiben is felbontja a rendet és kialakul a betegség.

De viszont, ha az élmények pozitívak, és erőt adnak, szintén elraktározódnak a megfelelő testrész/szerv sejtjeiben, ekkor gyógyulás, immunrendszer erősödés, egészség az eredmény.

Sokat olvashatunk arról, hogy milyen betegségnek milyen tünetei vannak, azokra milyen gyógyszert kell szedni stb. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy az alapismeretek alapján megvizsgáljuk a saját életünket:

 -„ Ugyan, milyen történet gyengítheti a szervezetemet?” -,

a gyógyulás tartósabb és sikeresebb lehet.

Bizonyára hallott már ilyen történetet: Eltávolított daganat újra kiújult.

Ez azért történt, mert habár a fizikai szinten megtörtént a változás – a daganatot kiemelték – a területen maradt sejtekben tárolt fel nem dolgozott információ átörökítette a megbetegedést, és az újra megjelent.

Ha elvégezzük a sejtszintű méregtelenítést – emlékezzünk csak, miből épülünk fel: test, érzelmek, gondolatok – a változás örömteli lesz.

Testünk sejtjei folyamatosan megújulnak. A szem összes sejtje 3 nap alatt kicserélődik. 21 naponta új bőrünk van és a máj sejtjeinek szinte teljes egésze megújul 6 hét alatt.

Mégis előfordul, hogy egy elváltozás ugyan ott marad. A sejtekben tárolt információ ugyanis átöröklődik egyik sejtről a másikra. Amint kitöröljük valamilyen technikával ezeket az információkat az elváltozás is meg tud szűnni.

Hogyan lehetséges a sejtben lévő információ törlése:

Megtörténhet spontán módon, akár sokkhatás következményeként. Sokkhatás lehet például, amikor a kiderül a betegség.

Vagy célzottan, irányítottan. Nagyon sokféle technika létezik. Van, amit saját magunk is el tudunk végezni és vannak technikák, amikhez szakember segítsége szükséges, illetve ajánlott.

Ebből a szemszögből szeretném bevezetni kedves Olvasóimat az emberi testben zajló folyamatok titkaiba, és segítséget nyújtani aktuális problémáik megoldásában.

Mindannyian egy (vagy több) meghatározott céllal, tervvel jövünk ide le a Föld nevű bolygóra.

 Valószínű, lelki fejlődés céljából. Hajlamosak vagyunk olyan fejlődési utat választani magunknak, amely egyúttal kihívással is jár. Mi lehet a legnagyobb kihívás számunkra, ha nem az, hogy a lelki fejlődést egy fizikai test által meghatározott keretekbe ágyazva érjük el?

A több dimenziót érzékelő lélek belekerül a korlátozott számú dimenziót érzékelő testbe, elzárva eddigi megtapasztalásai elől, és egy előre meghatározott idő alatt megvalósítandó fejlődési folyamatot kell teljesítenie. Igaz, ez a fejlődés saját maga által kiválasztott, de az út labirintusszerű is lehet.

De itt is érezhetjük a Teremtő gondoskodását: a lélek testbe való leszületéséhez olyan „megnyilvánulásokat” ad, amely folyamatosan emlékezteti őt (a lelket) az Örökkévalóra, az Egyetemesre, a Harmóniára, a Végtelenre, az Időtlenségre, arra, hogy sosincs egyedül… Istenre, ezáltal saját maga Nagyszerűségére és Egyediségére.

A lélek, amely a fizikai test előnyeinek felhasználásával már egyfajta segítséget kapott, hiszen nagy valószínűséggel, itt a Földön ez a megnyilvánulási forma a legideálisabb ahhoz, hogy egy intenzívebb fejlődési folyamaton mehessen át.

Kezdjük a fogantatással: maga a megtermékenyült petesejt formája mandala, mely a hirtelen anyagi szerkezetbe került léleknek egyfajta érzékeken túli nyugtató: a szűk sejt határokat szabó, újszerű érzésének megszokásához egyfajta önmagába fordulás, központosítás.

„Önmagam középpontjában vagyok.”

Ez segít, hogy a falak nélküli térre koncentráljon, mely pontos mása lehet a lélek testen kívüli érzékelésének, létezésének.

A később kialakuló magzatvíz, egyfajta átmenet a „két világ között”. A víz a mai napig számomra megfoghatatlan, érdekes „anyag”. Igaz, már nem levegőszerű a súlytalanság, mint amit a lélek megszokott, de még nem is nehéz fizikai. A víz egyfajta női principium.

 Már megjelenik az Anya szerepe, jelentősége. Hisz mit csinál a víz (a magzatvíz)? Átvállalja a test súlyának jelentős részét, még engedi, hogy szárnyaljunk, ússzunk, lebegjünk, hogy még legyen lehetőség szabadabban a keletkező érzésekre koncentrálnunk, átölel, lágyan simogat, táplál, mint amit majd születésünk után az Édesanyánktól kapunk.

„Hüdór einai arkhé tón ontón” – a víz a létező világ kezdete – írja Hamvas Béla – ősszubsztancia, amely minden létező lényege, az eredet, az első Hatalom, az Egy. Az élet a felületen mozog, hullámzik, folyik, árad - de a mélységben nyugodt, állandó és változatlan (Hamvas Béla, 1995).

 A magzatvíz, amiben a fejlődő magzat érik, úszkál, steril folyadék.

 A testi fejlődés 9 hónapjában a lélek ráhangolódik a földi légkörre, a test erősödésével egyre határozottabban kötődik.

 (A születés utáni fürdések, egyrészről a megtisztulás jelentését hordozza magában. Az eredethez való visszatérés magába foglalja az újjászületés lehetőségét is. Ezen alapulnak a beavatási és megtisztulási szertartások, amelyekben a testi-lelki megtisztulást a rituális fürdés, a „vízhintés” jelképezi

 A víznek mágikus tisztító és gyógyító erőt tulajdonítanak. Ez a megtisztulás biztosítja, hogy a szentséghez járuló sem testével, sem lelkével ne szennyezze be a szent helyet.

Gondolhatunk Jézus megkeresztelésére.)

 A másik, amire a víz emlékeztet és tanít: a víz a fizikai világ megnyilvánulási formája.

Teremtő, életet adó volta mellett, mint romboló erő a káoszba fulladásnak,az elnyeletésnek, a halálnak is szimbóluma. Így az eredethez valóvisszatérésnek, a reintegrációnak a kifejezője is.

 (A testi fejlődés során a fizikai testben is kialakulnak mandalák.       Például mandala a szem formája. Amikor valakinek a szemébe nézünk, elmélyedünk a tekintetben egyfajta „alfább” állapotba kerülnek az agyhullámok, az érzelmeinkre, érzéseinkre koncentrálunk, a sejtjeinkben elraktározott emlékek a test előtti állapotból tudat alatt felrémlik.

Valamint az újszülött testének 90%-a víz, majd a későbbi felnőtt testének 70%-a)

Az újszülött a születéssel már visszavonhatatlanul felvállalta küldetését. Kilépve a magzatvíz adta súlytalanságból immár egy új földi érzéssel gazdagodott: megismerte a gravitáció érzését, a fizikai test súlyának érzékelését.

Az Anya, ha a 9 hónap alatt ráhangolódott a testében zajló folyamatokra és az érzelmekre, ezáltal gyermekére, nagyon jól átsegítheti gyermekét a rázúduló fizikai érzetek megismerésében és megszokásában.

 Ez az élmény mindkettőjük számára felemelő, ezáltal traumatikus is. Hiszen azáltal, hogy lélek testet öltött a mi segítségünkkel attól a perctől kezdve meg kell ismerkednie a véges fogalmával is: hiszen aki fizikai születést tapasztal, annak meg kell egyszer tapasztalnia a fizikai véget is. A születés pillanatában még nagyobb jelentőségű a veszteség érzése, amint kézzel és szemmel foghatóvá válik.

Ennek az élménynek való könnyebb átélésére ad segítséget, amikor Anya és Gyermeke mélyen egymás szemébe néz. A csecsemő tekintete egyértelműen tükrözi, szinte üzenetet hoz, a Végtelenről, Istenről és az Örökkévalóságról. Mi, akik már évek óta a Földön élünk, és a felgyorsult világban megfeledkeztünk küldetésünkről erőt meríthetünk ebből a tekintetből, annak erejéből.

Újszülöttünk pedig a mienkből, mely azt sugallja:

” Nagyon vártalak, a mögöttem lévő földi tapasztalataim által segítem utadat, hogy először is megtanuld a legoptimálisabban integrálni a benned lévő Tudást a fizikaival és a számodra legmegfelelőbb módon meg tudd valósítani küldetésed. Köszönöm, hogy minket választottál. Köszönöm, hogy emlékeztetsz isteni valómra.”

 Ezek azok a tudások, amelyek a gyermekben benne vannak, egymástól tanulhatunk és segíthetjük egymást a Nagy Úton.

Ezeket az értékeket folyamatosan meg kell őrizni önmagunkban, hiszen sosem vagyunk egyedül.

A földi világ egyfajta tükröződése a másiknak életünk során nagyon sok minden emlékeztet rá. Szertartásaink, s nem csak a vallási szertartások, hanem a mindennapi tevékenységeink során elvégzettek is:

Mint ahogy fentebb említettem: a fürdéseink, tekintetek találkozása, egy vízbe dobott kő által gerjesztett hullámgyűrűk, a spirális mozgások stb.) (Állítólag a lélek amikor belép a fizikai testbe fogantatáskor spirális mozgásban teszi.)

 Ha megőrizzük önmagunkban a gyermeket, mindig vissza tudunk térni az eredethez, akkor is, ha valami oknál fogva letértünk róla.

Fontos, hogy felvegyük a bennünk lévő gyermekkel a kapcsolatot, ezáltal központosítunk, mely emlékeztet a célunkra, és használni tudjuk fizikai agyunknak azt a részét, ami megkülönböztet, kiemel az állatvilágból, a tudatos, asszociatív gondolkodás.